you're reading...
konnektivizmus

Digitális bennszülöttek és új oktatási lehetőségek

Bejegyzésemben először is visszakanyarodok Kósa Krisztivel tartott webináriumunkra, amit a digitális bennszülöttek és digitális bevándorlók témakörben tartottunk meg. Az előadásban kitértünk a fent említett fogalmakra, különböző ezzel kapcsolatos definíciókra, Marc Prensky 2001-ben született cikkére, amelyből különböző példákat felhozva igyekeztünk színesíteni az előadást.

Az elhangzottakból jelen írásomban mindenekelőtt a digitális bevándorlók tanulással kapcsolatos attitűdjére térek ki, amire jellemző, hogy a gyors, a különböző multimédiás forrásokból származó információszerzést preferálják, emellett annak párhuzamos feldolgozását kedvelik. Jobban kielégíti igényeiket, ha több feladattal foglalkoznak egyidejűleg, emellett az írott forrásokat lassan felváltják esetükben a kép-, hang- és videó források. Keresési technikáikra jellemző, hogy szívesen keresnek rá véletlenszerűen az információkra hiperlinkek alapján, a tananyaggal kapcsolatos elvárásaik pedig azok, hogy az legyen egyszerre releváns, szórakoztató és azonnal felhasználható. Motivációjuk jellemzően belső kényszer, tanulási stílusukra pedig jellemző a „just in time”, azaz éppen időben való felkészülés, valamint az, hogy „hálózatosan”, egymással folyamatos kapcsolatban állva és információkat megosztva szeretnek tanulni.

Ezzel szemben a digitális bevándorló tanárok máig korlátozott számú, elsősorban szöveg alapú forrásból dolgoznak, és az információk lassú, ellenőrzött átadását preferálják. Hatékonyabbnak találjak az egyidejűleg egy feladatra való koncentrálást, emellett törekednek az információk lineáris, logikusan felépített átadására. A tanulók munkáját illetően jobban kedvelik, ha egyedül dolgoznak, emellett a késleltetett megerősítést részesítik előnyben, szemben a tanulókkal, akik megkívánnák az azonnali megerősítést. A tanítási stílusukra jellemző a „just in case”, azaz a mindenre felkészülés módszere, a tesztekre való felkészítést pedig a tantervi irányelveknek megfelelően hajtják végre.

Mindebből kiindulva nyilvánvaló, hogy szükséges az oktatásban a módszerek és tartalmak újragondolása, a módszerek terén egyrészt a munkatempó felgyorsítása, valamint rugalmasság és véletlenszerűség becsempészése, a tartalmak szintjén pedig digitális és technikai jellegű ismeretek átadása nagyobb mennyiségben, de ehhez a digitális bevándorló tanároknak fel kell adniuk azt az elképzelést, hogy a tanulók nem változnak.

A következőkben olyan példákat, lehetőségeket hozok fel, ahol ez a filozófia és stratégia már megvalósult, tehát olyan jó gyakorlatokat, amik mindenki számára követendőek lehetnek. Az első ilyen a CyberSchool, az első internet alapú távoktatási program, ami igazodik a XXI. század gyermekeinek igányeihez. Ennek kitalálója Thomas G. Layton, aki 2000-ben született cikkében írja le a módszert. Meglátása szerint nem a mából, hanem a jövőből kell kiindulni egy oktatási program megtervezésénél, valamint arra is tudatosan kell építeni, hogy mára a munka, tanulás és játék közötti határ elmosódóban van. Ehhez kapcsolódik Benedek András 2007-es Tanulás és tudás a digitális korban c. írása, amelyben megfogalmazza, hogy napjaink oktatásfejlesztő stratégiái tudatosan építenek az IKT lehetőségeire, valamint részletesen leírja ezen mobil kommunikációs eszközök, vizuális technológia segítségével megvalósuló megismerés oktatáselméletének elemeit, melyek a következők:

  • „Mikrolearning, amely a legközvetlenebbül személyre szabottan teszi lehetővé a tudás – kontextusba ágyazott információk – megszerzését és feldolgozását.
  • Funkcionális networking, amely célokhoz és feladatokhoz bekapcsolt csoportok rugalmas képzését, működtetését teszi lehetővé különböző, így például tanulási funkciókra is.
  • Közvetlen hozzáférés adatbázisokhoz, amelyek segítségével integrált tudásbázis alakítható ki, illetve ezek kombinációjával komplex tanulási, megismerési, kutatási és fejlesztési tevékenységek alapjait lehet megteremteni.
  • Time sharing optimalizáció, amely a fenti feladatok és funkciók térbeli megosztása mellett lehetőséget ad arra, hogy rohanó világunkban a különböző tevékenységeket időben is megosszuk, s így optimalizáljuk.”
  • forrás: http://www.matud.iif.hu/07sze/09.html

Mérei Zsófi

Irodalom:

http://www.ittk.hu/netis/doc/ISCB_hun/12_Bessenyei_eOktatas.pdf

http://hu.wikipedia.org/wiki/Digit%C3%A1lis_tanul%C3%B3

http://htmlinfo.hu/tarhaz/digitalis-bennszulotte-2-resz/

http://goliat.eik.bme.hu/~emese/gtk-mo/didaktika/digital_kids.pdf

http://oktatas.gallup.hu/Tallozo/digital_learning.htm

https://www.nive.hu/folyoiratok/admin/articles/15/benedek.pdf

http://en.wikipedia.org/wiki/Virtual_school

http://www.matud.iif.hu/07sze/09.html

Advertisements

Interakció

2 thoughts on “Digitális bennszülöttek és új oktatási lehetőségek

  1. Vajon miért pont középiskolában vezették be ezt az oktatási módszert? Szerintem elsősorban azért, mert a napi kontakt tevékenység esetén könnyebb átlátni azt is, hogy mi történik virtuális közegben. Hogyan taníthat az életre egy ilyen iskola? Mik a benne rejlő lehetőségek? Vajon itt milyen módszertannal vértezték fel magukat a tanárok? Lehet, hogy nekünk furcsa, de a time sharing optimalizáció bevezetésével, ahogy már a twitteren is elkezdtünk róla beszélni, valóban összességében kevesebbnek,de mégis egész naposnak mondhatjuk a tanulást.Azzal hogy megosztjuk egymás között az anyagot, és akár a telefonunkról is elolvashatjuk a kérdéseket, és rögtön fel is használhatjuk a hirtelen jött ötleteket. Talán még a mi generációnkra sem jellemző azonban, hogy a telefon adta lehetőséggel minden körülmény között éljen. Ha van is internetes elérhetőség, akkor sem tanulási folyamatokhoz használjuk. Tanárok hibája?

    Posted by Kósa Kriszta | 2011. május 20. péntek, 6:05 du.
    • Az biztos, hogy így könnyebb nyomon követni a diákok munkáját és könnyebb visszajelzést is adni, hiszen nagyon szoros kapcsolatban állnak, és sűrű köztük az interakció. Ezzel kapcsolatban írt is bejegyzést egyik konnektivista társunk, ami pont a nyomonkövetés nehézségéről és a visszajelzés fontosságáról szólt. Ezek alapján ideális közegnek tűnik a középiskola, ami számomra kérdéses, az a motiváció kérdése, hiszen a távoktatásnak, és elearningnek ez adja az alapját. Idősebbek esetében nem lehet, hogy jobban működik ez a típusú önirányító tanulás? Vajon milyen fokú érettség szükséges egy ilyen kurzus elvégzéséhez?

      Mérei Zsófi

      Posted by zsofi34 | 2011. május 20. péntek, 8:02 du.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

naptár

2011. május
h k s c p s v
« ápr    
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031  

twitter

Hiba: a Twitter nem válaszol. Kérlek várj néhány másodpercet, mielőtt frissítenéd az oldalt.

%d blogger ezt kedveli: